Áldás, békesség!

Szeretettel köszöntjük Önt a Szabadhegyi Reformátusok Alapítványa honlapján!

Alapítványunk azzal a nemes szándékkal jött létre, hogy stabil hátországot és segítő kezet nyújtson gyülekezetünk szerteágazó szolgálatához. Valljuk, hogy miközben lelki életünk a Krisztus jelentette örök kősziklán nyugszik, a mindennapok szolgálatához szükségünk van egy „földi kősziklára” is: egy olyan biztos anyagi és szervezeti alapra, amelyre közösségünk ebben a világban is bátran támaszkodhat.

Nem csupán téglákról, számlákról vagy eszközökről van szó. Célunk sokkal inkább az, hogy a gyülekezetben dobogó szívet és lüktető életet tudjuk támogatni, hogy mindig legyen bent terített asztal, hogy mindig legyen egy szabad hely az újonnan betérőnek, hogy mindig a lelki otthon melegét érezhessük és éreztethessük. Hisszük, hogy a gyülekezet Isten lámpása ezen a helyen. Tudjuk, hogy a lángot Isten gyújtja és élteti, mi csupán alázattal szeretnénk hozzátenni a magunkét: biztosítani az olajat, amely táplálja a tüzet, hogy a gyülekezet szolgálata akadálytalanul világíthassa be környezetünket. Hadd idézzem ezen a ponton hitvalló ősünket, a nagy református erdélyi fejedelmet, Bethlen Gábort, akinek híres mondata ma is iránytű lehet számunkra: „Nem mindig lehet megtenni, amit kell, de mindig meg kell tenni, amit lehet.” Ez a mondat tökéletesen összefoglalja alapítványunk küldetését. Lehet, hogy nem tudjuk a világ minden gondját megoldani, de kötelességünk megtenni azt, ami a mi erőnkből és lehetőségeinkből telik itt, ebben a közösségben.

Célunk, hogy a Szabadhegyen élő és növekvő református közösség minden tagja – a legkisebbektől az idősekig – otthonra találjon nálunk. Isten kegyelmével és az Ön támogatásával az alábbi négy fő területen igyekszünk segíteni a gyülekezet mindennapjait és jövőjét:

• Ifjúsági munka támogatása, mert hisszük, hogy a jövő egyháza a mai fiatalokban épül: Segítjük a hitoktatást, a táborokat és az ifjúsági programokat, hogy a felnövekvő generáció ebben a változó világban egy biztos lelki otthonra, igaz barátokra és egy őket átölelő, megtartó közösségre találjon, amely egy olyan pont, ahová életük során bármikor visszatérhetnek és amelyre mindig számíthatnak.

• Diakónia és gondoskodás: Hogy senki ne maradjon egyedül a bajban. Támogatjuk a rászorulók, betegek és idősek felé irányuló szeretetszolgálatot.
   
• Ingatlanok karbantartása és fejlesztése: Templomunk és gyülekezeti helyiségeink nemcsak falak, hanem az Istennel és egymással való találkozás színterei. Lehetőségeinkhez mérten igyekszünk támogatni, hogy épületeink méltó és rendezett körülményeket biztosítsanak az istentiszteleteknek és közösségi alkalmaknak.
   
• Missziós munka: Hogy az örömhír minél több emberhez eljusson, segítjük a gyülekezet evangelizációs törekvéseit és nyitását a tágabb környezetünk felé.

Hálás szívvel köszönjük, ha adójának 1%-ával vagy egyéni adományaival Ön is hozzájárul alapítványunk céljaihoz, és ezzel a Győr-Szabadhegyi Református Gyülekezet virágzásához.

Isten áldását kérjük életére és családjára!

A Kuratórium nevében tisztelettel:
Dr. Erdélyi Lóránd

Az odaadás bátorsága

János evangéliumában olvasunk egy gyermekről, akinek nem tudjuk nevét, származását, anyagi helyzetét. Csak annyit tudunk róla, hogy egy kulcsfontosságú pillanatban hozott egy igen bátor döntést. Jézus enni akart adni az őt követő sokaságnak (csak a férfiak ötezren voltak), ám sem nála, sem tanítványainál nem volt annyi pénz, amennyiből jól lehetett volna lakatni őket. Az egyedüli, akinél volt némi ennivaló, ez a kisgyermek volt – öt árpakenyeret és két halat vitt magával. Neki bőven elég lett volna, jól tudott volna lakni belőle. És különben is: mi ez ennyi embernek? Ha mindenkinek adna belőle, abból a kis morzsából, ami jutna, biztos, hogy senki nem lakna jól. Még ő sem. „Akkor minek is odaadni?” - gondolhatta volna. „Legalább nekem jut, ha már én gondoskodtam róla”.

Nem így gondolkodott. Tudta, hogy nála sokkal nagyobb Valaki van itt. Nála sokkal nagyobb Valaki kéri kimondatlanul is. Nem tudta, hogyan fogja jóllakatni belőle a sokaságot, nem tudta, mit tervez. Egy dolgot tartott szem előtt: ez a sokkal nagyobb Valaki kéri tőle, hogy mások szükségét betöltse. Hozott egy döntést: odaadja. Azt, amije van. Azt, ami neki elég lenne. És ekkor történt meg a csoda. Jutott mindenkinek, még neki is. Sőt, még felesleg is maradt.

Az odaadás bátorsága ez. Tudjuk, hogy olyan Valaki kéri tőlünk, aki sokkal hatalmasabb, mint mi. Az Úr. Nem tudjuk, hogyan, de tudjuk, be tudja tölteni a szükséget azzal a kicsivel is, amit oda merünk adni. Nem a feleslegből, hanem a sajátunkból, amire nekünk lenne szükségünk. A feleslegről majd az Úr gondoskodik.

És ez a csoda azóta is megtörténik újra és újra mindazokkal, akik mernek adni. Akik azt nézik, hogy olyan Valaki kéri, aki nálunk sokkal hatalmasabb, és képes megszaporítani azt a picit, amit adunk. Felemelő dolog és hatalmas megtiszteltetés, hogy arra hív újra és újra: legyen részünk az ő művében. Hogy az odaadás bátorságával nagy dolgokat vigyünk véghez azzal a picivel, amink van.

Szakács Sándor
lelkipásztor